Hosszantartó kezelések során sok beteg arra gondol, hogy abbahagyja a gyógyszer szedését, amikor jobban érzi magát, vagy ha kellemetlen mellékhatások jelentkeznek. Bár ez egy kockázatmentes döntésnek tűnhet, bizonyos kezelések hirtelen abbahagyása súlyos egészségügyi következményekkel járhat.
A szervezet idővel alkalmazkodik bizonyos hatóanyagok folyamatos jelenlétéhez. Ezért egyes gyógyszerek adagját fokozatosan, kizárólag orvosi javaslatra szabad csökkenteni.
A krónikus kezelés hirtelen abbahagyása a tünetek újbóli megjelenéséhez, rosszulléthez vagy súlyos egészségügyi problémákhoz is vezethet, amelyek elkerülhetők ha a gyógyszer-dózis csökkentése orvosi felügyelet mellett, lépcsőzetesen történik.
Szív- és érrendszeri betegségek gyógyszerei
Bizonyos, a vérnyomás vagy más szív- és érrendszeri betegségek kezelésére használt gyógyszerek szedését fokozatosan, nem hirtelen kell abbahagyni. Ide tartoznak a béta-blokkolók, mint például a metoprolol, a karvedilol, a bisoprolol, a nebivolol és a propranolol.
Ezek kereskedelmi nevei: Betaloc ZOK, Bisotens vagy Nebilet.
Hosszú ideig tartó alkalmazás után a kezelést nem szabad hirtelen abbahagyni, mivel a hatóanyag a sejtmembránon található adrenerg receptorok számának növekedését okozza, ami a betegeket érzékenyebbé teszi az endogén katekolaminok hatására.
A béta-blokkolók hirtelen abbahagyása visszacsapási “rebound” hatást okozhat, amely izzadás, kiugró vérnyomás, mellkasi fájdalom (angina) formájában is megnyilvánulhat vagy ritkább esetben szívinfarktus is előfordulhat.
Altatók
Az alvási problémák kezelésére gyógyszereket általában akkor írnak fel, ha az álmatlanság tartósan fennáll, és jelentősen rontja az életminőséget. Ezeket a készítményeket azonban nagy körültekintéssel kell alkalmazni, és a kezelés befejezésekor az adag csökkentése is fokozatosan kell történjen, mert hosszabb távon tolerancia és akár függőség is kialakulhat.
Ebben a gyógyszer-csoportban található például a nitrazepam, zolpidem, zopiclone és lorazepam, amelyek többek között Imovane vagy Stilnox kereskedelmi néven is ismertek.
Fontos tudni, hogy ezeknek a gyógyszereknek a hirtelen abbahagyása, különösen hosszabb ideig tartó alkalmazás után, kellemetlen megvonási tüneteket okozhat. Ilyenek lehetnek például a gyakori éjszakai ébredések, alvászavar, szorongás, ingerlékenység, fejfájás, izomfájdalmak, hangulatingadozások, hallucinációk, zavartság vagy remegés.
Kortikoszteroidok hosszú távú alkalmazása
A kortikoszteroidokat gyulladáscsökkentő, immunszuppresszív és antiallergiás hatásuk miatt számos betegség kezelésében alkalmazzák. Hosszabb ideig tartó szedésük esetén azonban különösen fontos, hogy ne hagyjuk abba hirtelen a kezelést.
Nagy dózisban vagy tartós alkalmazás során a kortikoszteroidok csökkenthetik a szervezet természetes kortikoszteroid-termelését, sőt akár a mellékvese működésének csökkenéséhez (atrófiájához) is vezethetnek. Emiatt a kezelés hirtelen megszakítása akut mellékvese-elégtelenséget idézhet elő.
Ebbe a gyógyszercsoportba tartozik például a hidrokortizon, prednizon, metilprednizolon és dexametazon, amelyek többek között Medrol vagy Dexamed kereskedelmi néven is ismertek.
A biztonságos alkalmazás érdekében javasolt ezeket a gyógyszereket reggel bevenni, a kezelést a lehető legrövidebb ideig folytatni (amennyiben lehetséges), és a terápia befejezésekor az adagot fokozatosan csökkenteni.
Opioid fájdalomcsillapítók
Az opioidok olyan gyógyszerek, amelyeket közepes vagy súlyos fájdalom kezelésére alkalmaznak, különösen krónikus, hosszabb ideig fennálló fájdalom esetén. Rendszeres használatot követően szedésüket nem ajánlott hirtelen abbahyagyni, mert elvonási tünetek jelenhetnek meg.
Ebbe a gyógyszercsoportba tartozik többek között a tramadol (önmagában vagy más hatóanyagokkal együtt), kodein, dihidrokodein, morfin, petidin, oxikodon és a fentanil. Ezek a készítmények különböző kereskedelmi névvel kerültek forgalomba: Doreta, Skudexa, Vendal, Sevredol, Mialgin vagy DHC..
Az opioidok hirtelen elhagyása elvonási tüneteket okozhat, mint például szorongás, izomfájdalom, emelkedett vérnyomás, láz vagy hőemelkedés, fokozott könnyezés, orrfolyás, libabőr, valamint pupillatágulat.
Mi a helyes teendő?
Ha kellemetlen mellékhatásokat tapasztal, a legfontosabb, hogy beszéljen kezelőorvosával vagy gyógyszerészével, és kövesse az általuk javasolt útmutatást a kezelés módosítására vagy a dózisok fokozatos csökkentésére vonatkozóan. Az esetleges szövődmények megelőzése érdekében minden újonnan jelentkező tünetet érdemes mielőbb jelezni.
Mit tehet a gyógyszerész?
Az olyan gyógyszertárakban, mint a GAUDEAMUS Egyetemi Gyógyszertár, a betegek személyre szabott tanácsadásban részesülhetnek egy olyan környezetben, amely kifejezetten a gyógyszerész és a beteg közötti párbeszédet támogatja.
Itt lehetőség nyílik arra, hogy a betegek pontos és érthető információkat kapjanak a kezelések helyes alkalmazásáról, egyes gyógyszerek hirtelen elhagyásának lehetséges kockázatairól, valamint arról, miért fontos az orvos által előírt terápiás terv betartása.
A gyógyszerész közérthetően elmagyarázza miért szükséges egyes gyógyszereket fokozatosan csökkenteni, milyen tünetek jelentkezhetnek a nem megfelelő abbahagyás esetén, és mikor indokolt a beteget szakorvoshoz irányítani.
Megjegyzés
Ez a tartalom kizárólag tájékoztató jellegű és oktatási célokat szolgál, nem helyettesíti az orvosi konzultációt. Egy kezelés módosítása csak orvosi javaslat alapján történhet.
Irodalom
- Chandra A, Flack E, Obermeyer Z. The Health Costs of Cost Sharing. Q J Econ. 2024 May 3;139(4):2037-2082. doi: 10.1093/qje/qjae015
- Lader M, Kyriacou A. Withdrawing Benzodiazepines in Patients With Anxiety Disorders. Curr Psychiatry Rep. 2016 Jan;18(1):8. doi: 10.1007/s11920-015-0642-5
- Oray M, Abu Samra K, Ebrahimiadib N, Meese H, Foster CS. Long-term side effects of glucocorticoids. Expert Opin Drug Saf. 2016;15(4):457-65. doi: 10.1517/14740338.2016.1140743.
- Pergolizzi JV Jr, Raffa RB, Rosenblatt MH. Opioid withdrawal symptoms, a consequence of chronic opioid use and opioid use disorder: Current understanding and approaches to management. J Clin Pharm Ther. 2020 Oct;45(5):892-903. doi: 10.1111/jcpt.13114
